Hanshi lett a mesterem

      Ma reggel ébredésemet követően az előző sorokat láttam a telefonomon. Nem vagyok profi a japán kanjikban, de ezt megértettem. A HANSHI vizsga eredménye volt, amit most 6 fő kapott meg. Nekem a sorban a 4. néven rögtön megragadt a szemem és egyből nagy öröm is fogott el, hiszen ebben a  sorban a Chiba megye mellett Makita Minoru mester neve áll, majd az életkora a 66 év. 

Makita mester a mesterem a Kokusai Budo Daigaku, azaz a Nemezetközi Budo Egyetem professzora, most már kendo hanshi 8.danos mester. Tiszta szívemből gratulálok neki. Omedettou Sensei!

Makita mesterrel edzőtáborban, Bécsben

Makita mesterrel még 1997-ben találkoztam először Japánban, Katsuurában a Budo Egyetemen, amikor a Magyar Válogatottal töltöttünk kint pár edzést. Már akkor is nagyon karizmatikus egyéniségnek tartottam. 

A következő találkozásomig nem kellett egy egész évet várnom, hiszen megjött az értesítés, hogy felvettek diáknak az egyetemen a Bekka programba. Nagyon nagy izgalommal indultam útra, hogy valóra váltsam egy régi álmomat és Japánban kendózzak. Az egyetemen hétköznap napi két edzés volt, szombaton csak reggel egy edzés. Makita mester ekkor "még csak " 7.danos volt. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy szinte majdnem minden nap, kétszer is vívhattam vele edzésen. Ezek a vívások felejthetetlenek számomra, a mai napig inspirálnak az életben és a kendómban egyaránt. 

Makita mester általános iskolás 4.-es korában kezdett kendózni és utána többszörös bajnok volt Japánban, majd 1982-ben egyéni Világbajnok lett. Utána érkezett 1984-ben tanárnak a Budo Egyetemre, ahogy Japánban hívják a Budai (budáj)-ra. 

Makita mester többször látogatott Magyarországra, így vendégül láthattam akkori klubomban is. Ezt nagy megtiszteltetésnek éltem meg. 

Emlékszem Pannonhalmára terveztünk kirándulást, ami Győrtől úgy kb 20 km-re lehet. Felhívtuk az apátságot, hogy mikor lesz a következő idegenvezetés és mondták, hogy az utolsó fél óra múlva indul. Beültünk az autóba és olyan Forma 1-es stílusban elindultam, hogy időre odaérjünk. Odaértünk. Azóta akárhányszor találkoztam Makita mesterrel, mindig megkér, hogy valaki más vezessen. 

Makita mester és Iwakiri mester 1998. Japán Katsuura

Egy másik alkalommal egy olyan pálikát vittem neki ajándékba, aminek az üvegében benne volt egy körte. Nagyon meglepődött rajta és elkezdte kérdezgetni, hogy hogyan tették bele a körtét? Mielőtt válaszolhattam volna kezdődött a vizsga, ahol ő volt a fő vizsgáztató én pedig a tachiai, egyfajta segítő a vizsgán, aki irányítja a vizsgázókat a pályán. Elkezdődött a vizsga, a végére is értünk, ami elég hosszú volt, és nagy melegben rendezték is meg ráadásul. Azt látom csak, hogy Makita mester felpattan a helyéről, majd elkezd rohanni felém, én meglepődtem, azt hittem valami baj van, és amikor odaért hozzám csak annyit kérdezett, hogy tették bele a gyümölcsöt?

1998. Szilveszter, a hagyományos éjféli edzés

Amikor minden évben ellátogatott az egyetem csapatával Bécsbe edzőtáborozni, én mindig ott voltam és edzettem vele. Valamiért ő is kedvel engem, hiszen mindig elhalmoz rengeteg ajándékkal.  Minden alkalommal nekem adja a kardjait ilyenkor, ami egy kendósnak nagyon nagy megtiszteltetés és volt amikor nekem adta a saját páncélját. Azóta is használom rendszeresen.

     Azonban vagy egy történetem, ami még ennél is személyesebb és meghatóbb volt nekem. 1999 január 02.-án meghívott magához a házába, hogy vacsorázzak vele. Nagyon-nagyon izgatott voltam és nagyon készültem. Odaérve tapasztaltam, hogy ő is, illetve a felsége is készült. Vacsoráztunk, iszogattunk és beszélgettünk. Kendóról, az egyetemi életről. A vacsora közben adott shinait ajándékba, méghozzá olyat amit speciálisan neki gyártottak és a nevével volt ellátva. Hazaindulásom előtt viszont olyan meglepetés ért, amilyenre nem számítottam. Nekem ajándékozott egy olyan szakés szettet, amit szilveszterkor szokott a családja használni amikor leülnek és együtt isznak egy kis szakét, hogy jól induljon az új év. Ezt hagyományosan mindig megtartják és ezt a szettet használták az elmúlt 20 évben. Azóta is örzöm ezt az ajándékot, amihez foghatót szerintem a mai napig nem is kaptam. Húsz éven át használt családi dolgot ajándékozott nekem. Nagyon meghatódtam.

Remélem, Makita mestertől még sok, nagyon sok tanítást kapok majd életemben és talán nemsokára újra személyesen is együtt edzhetek majd vele. Egyik örökérvényű tanítását, amit Doki barátomnak mondott, azóta én is elmondtam már párszor:

" elég jó a vívásod, csak egy kicsit kell javítani a lábmunkán....meg a kézmunkán....meg a kettőn együtt!"

Kedves Makita mester, gratulálok mégegyszer, hogy felért a "csúcsra", ha van ilyen a kendóban, és köszönöm, köszönök mindent! 

és én elmondhatom: a mesterem kendo hansi 8.danos mester......