A kendo sport vagy budo?

A kendo sport vagy budo?

A kérdésünkre a többség nyomban rávágja, hogy budo. Ezért mindenképpen azt kell először tisztázni, hogy mi is a budo és a sport közötti különbség? A Japán Kendo Szövetség kiadásában megjelent Japán-Angol Kendo Szótárban ezt a meghatározást találjuk a budo szó alatt:

„Budo: Hívhatjuk bujutsunak és bugeinek is. Íratlan jogok az uralkodásra és a hadvezetésre. A szamurájok elvei, mint a lovagiasság. A Meiji korszak végén és a Taisho korszakban követelmény volt a magas szellemiség a katonai művészetekben. Mert a bujutsuba az eredeti technikák edzése is belefoglaltatott, ez viszont vitatja a névváltozást és visszatükrözi ezt a szellemi gondolkodást. 1919-ben a Dai Nippon Butokukai egyesítette szövetséggé a különböző irányzatokat és ez időben másik nevet adott nekik.

·     Gekken - Kendora /japán stílusú vívás/

·     Jujutsu - Judora

·     Kyujutsu - Kyudora /japán stílusú íjászat /

Ma a budo név alá többféle irányzat is tartozik pl.: kendo, judo, kyudo, sumo, naginata, aikido, karate-do, jukendo és a shorinji kempo.”

A legtöbben a kérdésünkre azt válaszolják, hogy a spirituális, azaz a szellemi különbség miatt budo a kendo.  Ekkor megkérdezhetnénk, hogy mi is a különbség a sport szellemi része és budo szellemi része között?

A sportszerű magatartás fogalmába beletartozik, hogy becsületesen, nyíltan, őszintén versenyezzünk úgy, hogy betartjuk a versenyszabályokat. Ez meglepően hasonlít a Kendo Versenyszabályzatban található meghatározáshoz: becsületesen versenyezni a kard alapelvével összhangban. Ez nem tűnik nagy különbségnek a sport és a budo szellemiségében. Győzni a kendo mérkőzésen vagy rúgni egy gólt a focimeccsen is azonos elv alapján történik, és így mindkettő tiszta sport, mégsem nevezhetjük a focit budonak. A különbség a budo és a sport között a cél megragadásában rejlik: aminek a célja a versenyzés, győzelmszerzés, az a sport.  „Do” a kendo szíve, de ezt megtanulni csak technikák elsajátításán keresztül lehet. A versenyzés jobban bemutatja a technikákat, mint a Do, de ez csak egy lépcső megérteni a kendo igazi útját. A sportszerűség elve a „becsületes magatartás a versenyzés közben”. A budo elve pedig: „élni és meghalni harci virtussal küzdelem nélkül, versenyzés nélkül”. Amikor elkezdünk kendot gyakorolni, és amíg versenyzéssel foglalkozunk, akkor a kendo sport részét gyakoroljuk. Amikor már túl vagyunk ezen a szakaszon és a kendo „Do” része miatt edzünk, akkor már a budot gyakoroljuk. Régebben a kendot a budo miatt gyakorolták, de a kendo népszerűségével nőtt azok száma, akik a sport miatt kezdtek el kendoval foglalkozni. Tehát a kendo lehet Budo is és sport is. A kendo a tradicionális kardvívás. Nem csak egy sport, hanem egy „Do”, azaz „út”. Ez az út a japán nyelvben egy olyan utat jelent, amit kitűzünk magunk elé, és végig megyünk rajta, illetve megpróbálunk végigmenni rajta életünk során.

Lehet sportként is gyakorolni, de igazi értelmet az ad a dolognak, ha életünk részévé tesszük, és erre az útra lépünk, vagy a már meglévő utunkhoz kapcsoljuk. Ehhez az szükséges, hogy a külső és belső megjelenési, viselkedési, testtartási formákat is elsajátítsuk. Minden kendosnak célja lehet az, hogy elérje a 8. dan fokozatot. Ez a legmagasabb fokozat, amit a vívásban el lehet érni. Ahhoz, hogy eljussunk utunk e fázisához, elengedhetetlen a megfelelő alap elsajátítása.

1998-ban Oka Kenjiro hanshi 8. danos mester előadását hallgattam a Nemzetközi Budo Egyetemen, Chiba megyében, és ott egy fiatal kendos kérte, hogy meséljen a kendo filozófiájáról, a budo lényegéről. Ő erre 74 évesen azt felelte, hogy még nem vagyok elég öreg ahhoz, hogy a filozófián gondolkodjak, nekem még gyakorolnom kell.

Nakayama Hakudo, a híres kendo mester, aki tagja volt annak a bizottságnak, amely meghatározta a kendo katákat a 20. század elején, kihirdette a kendo három spirituális összetevőjét:

1. gí - egyenesség, becsületesség, tisztesség
2. jin – rokonszenv, türelem, könyörület
3. yu - bátorság, hősiesség

Ha budoként szeretnénk a kendot gyakorolni, akkor ezeket a szempontokat tartsuk magunk előtt. Erre jó példa Mochida mester története is:

Mochida Moriji Hanshi Kendo 10. Dan
1885-1974

 „Sok ember, akik kendot gyakorolnak, azt hiszik, hogy teljessé teszik edzésüket a kendo alapjai gyakorlásával kezdő korukban, és csak azután keresnek elméleti összefüggéseket. Bármennyire is így gondolják, ez egy nagy félreértés az igazi kendojuk keresése közben. 50 éves korodig az alapokat kell tanulnod a kendoban, hogy részeddé váljon. Nekem 50 évre volt szükségem ahhoz, hogy megtanítsam a testemmel a kendo alapjait.
50 éves múltam, amikor elkezdtem az igazi kendo edzésemet. Ez volt, amikor a kendot az egész szívemmel és lelkemmel kezdtem gyakorolni. Amikor valaki 60 éves lesz, a lábai már nem olyan erősek, mint régen voltak. Ezen a hiányosságon a lelkünk visz át. Amikor a testünk gyengül, az erős szellem az, ami átsegít minket, ezen a gyenge pontunkon. Amikor 70 éves lettem, a teljes testem gyengébb lett. Megtaláltam a következő lépcsőt, a megingathatatlan lélek elérését a kendo edzésem közben. Amikor valaki képes megvalósítani a mozdíthatatlan lélek állapotát, akkor az ellenfele szelleme kézzelfogható lesz számára. Próbáltam megvalósítani a nyugodt, megingathatatlan lelket életem ezen szakaszán. Amikor 80 éves lettem, megvalósítottam a mozdíthatatlan lélek állapotát. Mindazonáltal vannak idők, amikor véletlen gondolat hatol az elmémbe. Küzdök, hogy kiküszöböljem ezeket a véletlenszerű gondolatokat életem ezen állapotában.”[2]

A Japán Kendo Szövetség álláspontja a következő:

„A ZNKR a sajátosan japán kultúra, a budonak is tekinthető kendo, iaido és jodo népszerűsítésével foglalkozik. A kendo népszerűsítése nem pusztán a kendot gyakorlók számának növelését vagy több verseny tartását jelenti. A ZNKR meggyőződése, hogy az ilyen népszerűsítés a szamuráj szellemiség átadását is jelenti a mindennapi edzés és versenyek révén. A kendo nem népszerűsíthető pusztán versenysportként. Ezt szem előtt tartva egy dolgot meg kell érteniük az egész világon kendoval foglalkozóknak: reméljük, hogy a kemény kendo edzések révén nem csak a kardforgatás technikai oldalát sajátítják el, hanem megértik a szamurájok életének társadalmi és etikai oldalát, valamint a szamurájok szellemiségét (hozzáállását). Más szavakkal kifejezve, reméljük, hogy megértik a kendo budo oldalát, és megtapasztalják annak gyakorlását. A shinai a szamurájok kardja. A keikogi és a hakama a szamurájok formális öltözete, nem tekinthető pusztán sportruházatnak. A szellemiség megértése nélkül a kendo csak egy lesz a sokféle testgyakorlás közül. Reméljük, hogy erőfeszítéseket tesznek a kendo mélységének és kulturális értékeinek megértésére és értékelésére.”[3]

6. ábra: Kendo gyakorlása a múlt században^[4]

---

[1] Erdélyi Gábor: Kendo A Japán vívás

[2] http://www.idaho-kendo.com/mochida-moriji-hanshi/

[3] Idézet Jun Takeuchi ZNKR igazgató, A ZNKR állásfoglalása a kendoról című írásából.

[4] http://www.kendo.hu/en/content/history