Ugrás a fő tartalomra

Budapest Keiko-több mint ippon

Erdélyi Gábor
2015. május 23.


Budapest Keiko
“több, mint ippon”

Az elmúlt pénteken ismét részt vettem a “Budapest Keiko-több mint ippon” nevű rendezvényen. Az edzések alapgondolata az, hogy a négy budapesti kendo klub tagjai összejöhessenek minden hónapban egy közös edzésre, ami csak a vívásról szól. Szerencsére most már elmondható, hogy a négy klubbon kívül, voltak már kendósok, sőt visszajáró gyakorlók vannak, Szegedről, Debrecenből, Veszprémből, Székesfehérvárról, Miskolcról és természetes Győrből. 
Személy szerint abból a meggondolásból csatlakoztam ehhez a kiváló kezdeményezéshez, mert szeretek vívni. Igazi jigeiko mániás vagyok. Mestereim is azok, ők is mindenhol jigeikoznak a világban, ha lehetőségük adódik rá. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rengeteg meghívást kaptam, kapok az évek alatt, így elég sok országba eljutottam kendózni. Igaz utaztam már kendós barátom esküvőjére is Svájcba, páncéllal a hónom alatt és edzettem a násznép több tagjával is az esküvőjük előtt….Szeretek utazni és kendózni ismeretlenekkel, olyanokkal akikkel csak ritkán találkozom. Fantasztikus lehetőségnek tartom, ami szerintem nélkülözhetetlen a kendóm fejlődéséhez, sőt ki merem jelenteni, hogy szerintem a kendóm, igaz nem hanshi 8.danos szinten van, de azért lett ilyen szintű, amilyen, mert sokat jigeikoztam máshol, másokkal.  
Véleményem szerint a saját klubedzésünk elég ahhoz, hogy fejlesszük alapmozgásunkat, technikánkat és egy alap szintre eljussunk a vívásban. Ahhoz azonban, hogy magasabb szintre kerüljünk elkerülhetetlen, hogy más klubbokban, más országokban is kendózzunk, jigeikozzunk. Az itt szerzett tapasztalatot haza kell vinni a klubbunkba és az ottani gyakorlásunkban beépíteni. 
Szerintem a jigeiko egy kiváló szellemi játék. Igen szellemi, mert ez is olyan, mint sokminden más, ész nélkül nem lehet csinálni. Természetesen kell hozzá egyfajta fizikum, de a nagyobbik része észjáték. Amikor felállunk vívni valakivel, rögtön elkezdjük megfigyelni, hogy milyen vívó. Hogyan mozog, hogyan áll, milyen a lábmunkája, hogyan fogja a kardot és ezekből az információkból elkezdjük felépíteni a vívásunkat. Meg kell találni, természetesen minél gyorsabban, hogy miként tudjuk ráeröltetni a saját kendónkat. A számunkra megfelelő távolságot, mozgást, lábmunkát, a vívás lendületét. Ha ezt megtaláljuk, nyert ügyünk van, hiszen megfejtettük az ellenfelet és megtaláltuk a gyenge pontját. Győzzük le fejben, “szemével” és utána adjuk meg neki a kegyelemdöfést azzal, hogy levágjuk a kardunkkal….
Az ilyen alkalmakkal, amikor közös vívások vannak, például versenyek végeztével, edzőtáborokban, kíváló alkalom ezt gyakorolni. Mégis szerintem úgynevezett sablonokkal lehet találkozni. Ami ha fejleszteni szeretnénk a kendónkat, nem baj, ha tudjuk, hogy ezekkel szemben hogyan gyakoroljunk és saját magunkat, hogyan tudjuk fejleszteni.

1.     A kezdő típus

Azok akik kezdők és még nem nagy rutinnal rendelkeznek. Ez nem feltétlenül rosszat jelent, hiszen rövid ideje kendóznak. Ők viszont haladó szemével össze-vissza támadnak, nem találjuk bennük a logikát. A saját mozgásukra figyelnek csak, mindegy, hogy az ellenfél mit reagál, ők akkor is az előre eltervezett dolgaikat szeretnék végrehajtani. Akkor is ment vágok ha a kezed a fejed fölött van….Akkor miért is hasznos nekünk? Velük úgy kell vívni, hogy azokat a technikákat fejlesszük, amik nem nagyon mennek nekünk, vagy nagyon keveset használunk a vívásaink során, nem tartoznak az úgy nevezett “tokui wazák” azaz a kedvenc technikáink közé. Mindig irányítsunk, megfelelő távolságban vívjunk és tökéletes legyen az alapmozgásunk.

2.    A leütlek típus

Vannak, akik “igazi” harcként élik meg a jigeikot. Nekik mindegy, hogy mi történik, erőből akarják megoldani a helyzetet. Ne így válaszoljunk rá, még ha fizikailag is erősebbek vagyunk. Mutassuk meg, úgy hogy érezzék, hogy technikával, ésszel, fizikai erő nélkül is erősebb a kendónk. Alapmozgás szerű vívásunkkal demonstráljuk neki a helyes vívást.

3.    A “csak eltaláljam valahogy” típus

Nekik mindegy, hogy milyen mozgással, milyen távolságból, milyen trükkel, a lényeg az, hogy csak eltalálja a másikat. Ők még nem értik, hogy mi is a jigeiko lényege. Versenyen igaz az nyer aki eltalálja a másikat és ippont szerez. De ha igazi kendót gyakorlunk, és úgy vívunk, mint ha egy bambuszbot helyett egy valódi japán kard lenne a kezünkben, akkor nem a vágások mennyisége, hanem a vágás minősége fog elkezdeni számítani. Nem az a lényeg, hogy csapkodásból eltaláljuk valahogy a másikat hanem a klasszikus seme-vágás-zanshin kombinációval nyerjünk, azaz igazi kendót, minőségi kendót mutassunk. Az ilyen vívókkal szemben én azt gyakorlom, hogy a vágásaira technikával feleljek, akár debana technikával, akár oji technikával, a lényeg a technikán van. Amikor nincs lehetőség megfelelő vágásra, akkor chudanban kezeljem már a vívását, azaz ott az alapállásnál blokkolni a mozgását. Ha ilyen módon gyakorlunk, akkor nem tudja az ellenfelünk a saját kendóját vívni, és így kényelmetlen lesz neki, nem tud eredményes lenni és ezek után változtatni kell neki is valamit.

4.     A túlélem típus

Amikor ezzel a típussal találkozom, mindig azt kérdezem magammal, hogy miért jött el gyakorolni? Mit akar? Sajnos van olyan, hogy azt érezzük, hogy inkább beledölne szamurájként a saját kardjába, mint hogy végig vívjon egy csatát. Ha nem csinálsz semmit sem talál el, nem érzed magad  a kardjától veszélyben….Őszintén mondom, az ilyentől mentsen az Isten. Vele nincs értelme gyakorolni, szerintem kidobott idő….


5.     A normális típus

Azok akikkel jó vívni. Nem a magas fokozatot jelöli, hanem akik különböző technikai szinteken is vívni szeretnének. Akik kendó szerű mozgásokkal gyakorolnak és az igazi, rendes ippon elérése a cél. 
Ilyenkor a tapasztalt vívó be tudja lőni rögtön pár mozgás után, hogy az ellenfele milyen szinten van és ennek megfelelően tud vívni velük. Mindig legyen célja a vívásunknak. Tanítani szeretnénk vagy a saját vívásunkat fejleszteni. Ha a klub edzésen tanítani akarunk, akkor emeljük az ellenfelünk szintje fölé a mi kendónkat, de ne nagy különbséggel, hiszen akkor neki nem lesz érdekes és nem tanítás lesz belőle, hanem erődemonstráció. Mindig egy kicsivel legyünk felette, így őt is húzhatjuk felfelé. Természetesen azért néha mutassuk meg ki az úr a házban…..
Ha a saját kendónkat fejlesszük, akkor más a cél. Maximálisan vívjunk, tökéletes időzítéssel, ésszerűen, felesleges mozgások nélkül, alapmozgás szerű vívással. Törekedjünk a tökéletes debana elérésére. Vívás közben figyeljünk a gyenge pontjainkra és javítsuk őket. Végig irányításunk alatt tartsuk ellenfelünket és koordináljuk a mozgását. Amikor alkalom nyílik szerezzünk ippont, de mindenképp seme-vágás-zashin kombinációval. Ha így gyakorolunk, akkor fejlődni fogunk. 

A közös alkalmakkor azonban pár egyéb iratlan szabályt is be kell tartani, vagy be kellene tartani, pláne akkor ha fejlődni szeretnénk. Vívni a magasabb és azonos fokozatúval is.  Csak kiállni és páváskodni pár kezdővel, nem biztos, hogy segít a fejlődésben. Sajnos sokat utazva Európában egyfajta kendós betegségnek látom, azt, hogy emberek elérnek egy fokozatot és olyan mesternek képzelik magukat, akiknek már nem kell gyakorolni. Ez hülyeség, ők éppen azt nem értik, amit a kendó mondani akar. Tessék gyakorolni, edzeni ha igazi shogai kendót szeretnénk gyakorolni életünk végéig. Ezek a közös lehetőségek éppen segítik fejlődésünket ebben. 

Ezekért a dolgokért tartom nagyon jó kezdeményezésnek a közös Budapest Keikokat,  mert itt mindenkinek adott a fejlődés lehetősége. Remélem idővel többen ráébrednek ennek fontosságára. Nem kendózunk olyan sokan az országban, hogy elszalasszunk ilyen kíváló lehetőségeket arra, hogy fejlesszük saját kendónkat. Tegyük félre lustaságunkat, előítéletünket, némely kendóssal szembeni ellenszenvünket és ne politikai dolgot lássunk mögötte. Jöjjünk el és gyakoroljunk együtt, vívjunk jókat, fejlesszük kendónkat és legfőképpen élvezzük a vívást!!!!

Találkozzunk a következő ilyen alkalommal!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Történetem, hogy miért is nem lehetek egyelőre Kyoshi a Magyar Kendo Szövetségen keresztül

Történetem, hogy miért is nem lehetek egyelőre Kyoshi a Magyar Kendo Szövetségen keresztül Kyoshi: A Japán Kendo Szövetségnél létezik egy Shogo vizsgarendszer, amit hívjunk a könnyebb érthetőség kedvéért tanári fokozatnak a kendóban. Renshi, Kyoshi, hanshi fokozatok léteznek. Mindegyik fokozatnak megvan a maga feltételrendszere és megvan a szabály arra, hogy milyen vizsgát kell tenni ahhoz, hogy viselhessük ezt a fokozatot. Kyoshi fokozat esetében a feltételek a következőek: Kendo renshi 7 dan fokozattal kell rendelkezni, aki a 7. dant legalább két évvel ezelőtt-jelenleg 2021. november 30 előtt - szerezte meg. Kitétel az, hogy a jelentkezéshez szükséges renshi fokozatot a Japán Kendo Szövetségnél kellet megszerezni. Illetve a jelentkezéshez csatolni kell az adott ország szövetségének elnökének ajánlását, amiben igazolja, hogy az alábbi feltételeknek megfelel:  Azok, akik képzett Kendosok, akik elsajátították a Kendo Jitsugit és annak elméletét, és akik józanul élik életüket-szerintem

Mit jelent a 7.dan?

A kendónak van egy része, ami arról szól, hogy vizsgákon bemutassuk tudásunkat, bizonyítva magunknak, hogy sikerült eljutnunk a következő szintre. A kezdők a kyu vizsgákon, a haladók a dan vizsgákon bizonyíthatnak.  Sokszor hallom vizsgákon, hogy miért nem sikerült, amikor én annyiszor eltaláltam a másikat, jobban támadtam, mégis megbuktam…stb, kérdéseket, és keressük a válaszokat. Meg kell érteni, hogy a vizsgán nem a mennyiség, hanem a minőség lényeges. A minőségre kell törekednünk, hiszen a vizsgáztatók is a minőséget keresik a vívásunkban. Igaz, véleményem szerint amúgy is, a napi gyakorlás során is a kendónk minőségének fejlesztése a lényeg, vizsgától függetlenül. Ne a vizsga miatt kendózzunk, hanem azért mert szeretünk kendózni és a minőségét szeretnénk a vívásunknak fejleszteni. A dan fokozat egyfajta tapasztalat. Tudás és tapasztalat. A dan fokozat a kendo kúlturában az oktatók fokozata. Minél jobban érti a kendót, annál magasabb fokozatot birtokol, viszont ez feltételezi
Az előző blogbejegyzés margójára: Írásomnak nem volt célja az MKSZ vezetőségének rossz színben történő feltüntetése.  Amennyiben ők mégis úgy érezték, azért elnézést kérek.  Erdélyi Gábor