Egy jó kataszemináriumon keletkezett gondolatok…és a katákról...

Kendo kata gyakorlása fontos. Ez tény. 

A kendo tanulásom kezdetekor a katák valamiféle misztikus dolgot jelentettek számomra. Lehet, hogy azért, mert akikkel együtt gyakoroltam ők is ezt látták benne, és így adták tovább nekem. Később azt a gyakorlatot láttam bennük, amit azért kell megtanulni, hogy sikeresen levizsgázzunk a következő fokozatra. Ma már másképp állok a katákhoz, megváltozott a viszonyunk. Tudom, hogy a kendo egyik, ha nem a legfontosabb része. Rengeteg dolgot, technikát, az alapokat lehet bennük megtanulni.

A hétvégére szervezett a Kendo Szövetség egy kataszemináriumot, magas fokozatú kendókáknak és klubvezetőknek. Eddig ez nem jelent semmi újat, hiszen már sok ilyen jellegű szeminárium volt. Azonban a mostani hétvégén az edzés nagyon jó volt számomra. Véleményem szerint pont megfelelő volt az elmélet és a gyakorlat aránya. Sakai mester rengeteg dologra felhívta a figyelmünket és a katák hátterébe is bepillantást engedett. Elmesélte a katák elméletét, azt, hogy melyik kata melyik seme gyakorlására lett kifejlesztve. 

Külön gyakorlatokat végeztünk az egyes katákban bemutatott technikákra is. Végigmentünk egyesével a hosszúkard és a rövidkardkatákon. Ezt követően párokban gyakoroltunk. Az edzés vége felé ketten katáztunk, a következő párosnak pedig nézni kellett, majd kijavítani az esetleges hibákat. Összeségében nagyon jó volt a tábor, rengeteget tanultam, és mindenképp fejleszteni tudtam a kendómat. 

A kard használati technikák természetesen fejlődtek ki, előbb a vadászatból, majd később a másoktól való támadások elhárításából, a saját védelem és mások védelme érdekében. De ezek a fejlődések nehezen találtak helyet maguknak a korai időszakokban. Azt biztonságosan állíthatjuk, hogy a kendo, a kard használat fejlődése nem személyről személyre szállva fejlődött, hanem az aktuális háborúk során saját magát fejlesztette. 

Történelmi bizonyítékok mutatják, hogy a kard magas fokú tisztelete békés időszakokban is élt a japán tradícióban. A három császári jelvény közül az egyik például a kard. (A másik kettő a tükör és a gyémánt). Sok shinto szentély gyűjteményében megtalálható volt a kard. A régmúltban a japánok nemcsak a legfontosabb fegyvernek tekintették a kardjukat, de szinte úgy is néztek rá, mint vallási tárgyra. Következésképpen, az ókortól kezdve, amikor is a kard nem volt más, mint eszköz, amivel legyőzzük az ellenfelet, a japánok megtervezték és tanulták az „utat”, hogyan kell használni és tisztelni a kardot, hogyan kell ragaszkodni a fegyverhez-mindez szorosan összefügg a nemzeti tradícióval.

Japánban a 13. századtól (Kamakura- kortól) a 19. századig (a Meiji-korig) a bushi társadalmi osztály uralkodott, melynek fegyverrel rendelkező tagjai a kardot a lélek szimbólumaként “Nihon-to-nak”, “Katanának”, “Shinken-nek” nevezték. A bushik békeidőben technikájuk fejlesztése érdekében különféle gyakorlatokat végeztek. Ezeknek a gyakorlatoknak egy részét ma Iai és a Kendo néven ismerjük. Mindkettő kb. 500-600 évvel ezelőtt indult gyors fejlődésnek. 

A háborúkban az emberek célja az volt, hogy életüket a lehetőségek határáig megtartsák. A korábbi időszakok csatáiban melyeket karddal vívtak az emberek az életükkel játszottak. Ezért azon fáradoztak, hogy kardvívó technikájukat magas szintre fejlesszék, hiszen az életet menthetett. Azok, akik a magas szintű technikákat uralták, előnyben voltak, a többiek pedig szerették volna megtanulni. Így természetes úton alakult ki a tanár-tanítvány viszony. A tanárnak szüksége volt arra, hogy olyan elméletet és technikai tudást fejlesszen, amit saját harci tapasztalatán alapult. Ez az eredete a katák oktatási módszerének. A kata egy ideális állapota a testnek és a gondolatnak, amit az edzések alatt taníthatunk meg magunknak. Ellentétben az uchikomi gyakorlással, ahol egymás eltalálásával gyakorolunk, itt csak mentális gyakorlást és formai gyakorlást végzünk. Különböző technikákat, wazákat tanulunk meg. Kezdetben a fém kardok helyett egyre gyakrabban használtak fakardokat, hogy ezekkel veszélytelenül tanulmányozzák és gyakorolják a kardforgatás művészetét. A kard kezelésére végül alapgyakorlatokat dolgoztak ki, melyeket katáknak neveztek el, és amelyek a kendo alapvető mozgásformái. A katák elsajátítása továbbra is a legfontosabb feladat a kendoban. A katák puszta kombinációja azonban nem elegendő mindazoknak a technikáknak az elsajátításához, melyek a kardvívás során előforduló helyzetekben szükségesek. A háborús körülmények között sok kiváló vívó akadt, akik az egyéni harcmodor kialakításával iskolateremtőkké váltak. A háborús időkben közvetlen céljuk természetesen az ellenfelük megölése volt. A busi harcosokat arra tanították, hogy azonnali közvetlen halált okozva, felesleges szenvedés nélkül pusztítsák el áldozataikat. Ez a kardvívás etikettjéhez tartozott. Minden kardot használó iskolának voltak saját katái, gyakorlatai, amivel edzették magukat, gyakorolták a technikáikat. A kata kandzsi írásjegy vizsgálatakor olyan jelentésre is rálelhetünk, ami egyfajta iskola megnevezését jelenti. Ebben az értelemben úgy is felfoghatjuk, mint a kardvívó iskola tananyaga. Ma is léteznek ilyen katák, amiket gyakorolnak, de a formagyakorlatok egységesítése után a világon, elsősorban a Nihon Kendo Kata terjedt el. 

1906-ban lefektették a Kenjitsu Katákat, a vívás művészetének formáit, mely három katából állt, Jodan (ten-ég), chudan (chi-föld) és a gedan (jin-ember). Ennek a csoportnak a vezetője Watanabe Noboru volt.  A katákban is harci szituációkat gyakorolunk védőfelszerelés nélkül. 

1879-ben a Gakushuin létrehozott egy edzőtermet ahol kenjutsut lehetett gyakorolni, majd ugyanebben az évben a Fukuyama Seishikan Iskolában kenjutsu osztályt indítottak diákoknak. Végül is a kendot mint tananyagot csak 1911 környékén tették a középiskolai oktatás részévé. Ezért a sok kendo iskola ellenére szükségessé vált, hogy megalkossák az alapvető formákat, amelyek a hagyományoknak is megfelelnek. Felkértek 25 szakértőt, hogy hozzák létre az oktatáshoz szükséges tananyagot. Öt személyt választottak meg vezetőnek, Negishi Shingorót, Tsuji Shinpeit, Monna Tadashit, Naito Takaharut és Takano Sasaburót. Minden iskola legnagyszerűbb technikáiból készült egy gyűjtemény, aminek neve a Dai Nihon Teikoku Kendo Kata, vagyis „A Nagy-Japán Császári Birodalom Kendo Katája” amit 1912. októberében hoztak létre, a Taisho kor első évében. Ebben helyet kapott 7 hosszúkard-hosszúkard elleni kata és három rövidkard-hosszúkard elleni kata. Így egységesebb lett a tanítás, a katák értelmezése.

A következő évek során átértékelték ezen katákat, 1917 szeptemberében a Taisho kor 6. évében, majd 1933 májusában a Showa kor 8. évében változtatgattak rajta, de eredeti jelentőségük nem alakult át, de új nevet adtak neki, létrejött a Nihon-Kendo-Kata elnevezés. 

Ha sport aspektusból nézzük a katákat akkor nem adunk nekik nagy jelentőséget, és így nem érthetjük meg a gyakorlásának lényegét. Azonban ha a Budo szemszögéből nézzük, akkor megértjük a Kata gyakorlásának mentális oldalát a puszta fizikai gyakorlással szemben. A kata gyakorlásával minden tanuló fejleszteni tudja a kendoja minőségét. A mai modern kendot számos olyan támadás éri, miszerint elfelejti eredeti jelentését, és csak a modern verseny alapú kendóra koncentrál. Történelmileg a vívás és a formagyakorlatok egyek voltak. A kendot, mint budot nem tekinthetjük úgy, mint bármely más sportot. Tehát a kata gyakorlása nélkülözhetetlen része a tradicionális budo gyakorlásának. A Nihon-Kendo-Katában a kendo elméleti alapjai konkrétan és szisztematikusan vannak felépítve.  A kata gyakorlására nem csak azért van szükség, hogy sikeresen vizsgázzunk különböző fokozatokra a kendoban, hanem ezen túlmutat, amit akkor értünk meg igazán, ha minél jobban elmélyedünk a kendoban. A kata gyakorlásával nem csak az etikettet és a kard használatának módjait lehet megtanulni, hanem egyidejűleg a többi alapokat is. Rendszeres gyakorlása fejleszti a vívásunk szintjét is. A versenyeken a győzelem megszerzése a legfontosabb, míg a kata gyakorlása során a kendo mozgásunk tökéletesítése a cél. A katákban a helyes datotsu kivitelezése lebegjen a szemünk előtt, vagyis a megfelelő vágás és szúrás. A kata során fejleszteni tudjuk az itt lévő hiányosságainkat. Míg a verseny-kendoban rengeteg vágás történik, addig a katákban a megfelelő vágásra kell fókuszálnunk. A megfelelő datotsu kivitelezéséhez szükséges a tökéletes kamae, a testtartás. Ehhez szorosan kapcsolódik a kard helyes használata. Mindegy, hogy fakarddal gyakorolunk, akkor is azt kell képzelnünk, mintha fém karddal gyakorolnánk, és ennek megfelelően kell kivitelezni mozgásunkat. A mozgások sebessége is kiválóan tanulható. A helyes technikák alkalmazásához szükséges a „tiszta szem”, amivel érzékeljük ellenfelünk rezdüléseit, kiismerve ezáltal támadási szándékát. A formagyakorlatok során a különböző szituációkban keletkező maai-kat azaz távolságokat is gyakorolhatjuk partnerünk segítségével. Mivel egyfajta párbaj zajlik a tanító és a tanuló között, elsajátíthatjuk a megfelelő vágási alkalmakat is. A kiai gyakorlása ebben az esetben nem csak a kiáltást jelzi, hanem a küzdőszellemünket is. Amikor már magasabb szintre érünk kendonk gyakorlása során, akkor megértjük a „Ki” gyakorlását kendonkban. A Ki-n ebben az esetben a szív szellemét értjük, ami természetesen a bensőnkből árad. El kell sajátítani a magas szintű szellemi nyomásgyakorlás képességét, amivel az ellenfelünket tartjuk pszichikailag nyomás alatt, ezáltal szellemi fölényt érve el nála. Ez a kigurai a belső energiaszintünk. A katák kialakításánál arra is törekedtek, hogy megfeleljenek a vívás gyakorlati szükségleteinek. Itt is szemben állunk az ellenfelünkkel, akár csak a páncélos gyakorlásnál, így éberségünk nem lankadhat-ez is a szabályok szerinti gyakorlást ösztönzi. Az itt tanultakat kamatoztatni, alkalmazni kell a szabad vívásunk során, nem csak öncélúan gyakorolni. Kata-gyakorlásunknak ki kell egészítenie a vívásunkat, és a vívás során szerzett tapasztalatokat is át kell vinnünk a kata-gyakorlásba. 

A katákban a következőket tudjuk fejleszteni:

- helyes testtartást 

- a helyes láb és kézmunkát

- a lélegzés időzítését és módját

- a tiszta szemet

- helyes kardhasználatot

- a mozgások sebességét

- a helyesen kivitelezett vágásokat, szúrásokat, technikákat

- megérthetjük a megfelelő távolságot 

- gyakorolhatjuk a megfelelő kiai-t

- a vágás időzítését 

- „Kigurai” megértését, alkalmazását

- Megfelelő koncentrációt

A kata gyakorlásakor törekednünk kell az etikett betartására. Figyeljünk a katana (bokuto) helyes viselésére, használatára, ideértve a hasuji (kard éle), a tenouchi (csukló használata) és a shinogi (kard pengéjének oldalsó része) használatát is. Minden Katát kettesben kell gyakorolni. Az egyik partner az Uchidachi (a támadó, tanító), a másik a Shidachi (a védő, tanuló). Meg kell ismerni kettőjük kapcsolatát. Általában a haladó vagy a magasabb fokozatú, rangú az Uchidachi. Ő kezdeményezi a mozgásokat, amire a tanuló valamilyen mozgással válaszol. Ideális az az eset, amikor egy magasabb fokozatú oktatja a tanulót a katák technikai és szellemi részeire, ellenkező esetben könnyen lehet hibás mozgást tanulni. Mindkettőnek összhangban kell mozognia és ugyanazon légzési ritmusban kell lenniük. Egymás szemébe kell nézniük, a szemkontaktust fenn kell tartani, nem veszítve el a „metsuke”-t. Ezt a szemkontaktust csak a 7. katában veszti el a shidachi, mindössze egyszer,  és kizárólag ebben az egy katában. A metsuke szó szerinti fordításban: észlelés, érzékelés.  A kendoban nagyon fontos, hogy az ellenfélnek mind a belső mind pedig a külső mozdulatait, reakcióit érzékeljük. Ez történhet optikai vagy ösztönös észleléssel is. Az ellenfél szemét kell figyelnünk, és látnunk kell az egész ellenfelet a feje búbjától a lábujjáig. Így minden mozdulatát kifigyelhetjük és reagálhatunk rá. Nagyon fontos, hogy ne nézzük azt a pontot, ahova támadni akarunk, mert ezzel elárulhatjuk magunkat. 

A katáknál kétféle éles kiáltás van, az uchidachi „Yaa”, amire a Shidachi „Tou” kiáltással válaszol. Amikor a katákat összeállították az akkori mesterek, a számos iskola gyakorlataiban más és más volt a szokás a kiáltások alkalmazásában (kake-goe).  Eleinte gyakorláskor a yaa és az ei hangokat használták, de a katákat összeállító csoport szerint ez nincs összhangban az a-un légzéssel, ami viszont a buddhizmushoz köthető. Fontos, hogy az uchidachi yaa kiáltásából jöjjön a shidachi tou kiáltása és ne utána keletkezzen, mert akkor az már más értelmet ad a kata gyakorlásának. Hiszen ha megnézzük a megfelelő kivitelezését a technikáknak, akkor nem az uchidachi vágása után kell reagálnunk shidachiként a támadásra, hanem a megfelelő időben kell végrehajtanunk vágásunkat és ebben az esetben körülbelül a yaa hang közepén kell kiadnunk magunkból a tou hangot, ha tökéletes kivitelezésre törekszünk. Ezt az időpillanatot remekül szemlélteti a yaa és tou kiáltás használata. 

A kata gyakorlásakor megfelelő légzést kell alkalmaznunk. Magas szintű mesterek úgy irányítják vívás közben is légzésüket, hogy azt küzdelmükben a maguk hasznára fordítsák. A helytelen légzéssel lehetőséget adunk ellenfelünknek, hogy megtalálja gyenge pontunkat. Gyakorláskor az alhasi légzést kell elsajátítani. Ez azt jelenti, hogy az alhasunkban, körülbelül háromujjnyira a köldökünktől kell tartani a levegőt, a tandenban. Indulás előtt kell belélegezni, majd az előrehaladás közben kell lassan kifújni a levegőt úgy, hogy ellenfelünk ezt ne érzékelhesse. A vágás után a szokásos módon lélegzünk, de még nem szabad lazítani. Amikor leeresztjük a kardunkat, akkor kell újra belélegezni, majd a hátrafele történő mozgáskor kifújni a levegőt, úgy, hogy az ellenfelünk ne vegyen észre belőle semmit. Végül Chudan-no kamae alatt tandenban lélegezve tegyük teljessé gyakorlatunkat. 

Számos technika található a formagyakorlatokban, de mindegyik technika kivitelezésénél figyelni kell a Kan-Kyu-Kyo-Jaku összhangra, vagyis a vágásainkat fokozatosan-gyorsan- erőteljesen-lágyan kell végrehajtani és egy levegővétellel. A nagy mozgás azt jelenti a vágások kivitelezésénél, hogy amikor a kard emelésekor kezünk alatt láthassuk az ellenfelet, viszont a kardunk hegye ne menjen lejjebb az öklünk vonalánál. Uchidachi minden vágást issoku-ito-no maai távolságból hajtson végre a monouchival, ami a kard végének utolsó 10 cm-én található. Uchidachinak a megfelelő időben és módon kell támadnia, shidachinak pedig nem szabad elveszíteni a lehetőséget a felkínált célpont megvágásával (datotsu-bui). 

A katákban meghatározott szertartási formák vannak, amiket előírt sorrendben kell elvégezni. Az első meghajlástól kezdve az utolsó meghajlásig nem szabad a koncentrációnak megszűnnie, a küzdőszellemet fenn kell tartani az elejétől a végéig. A lábmunkának csendesnek kell lennie. A zanshinnak erős kigurait kell tartalmaznia. 

Legyen ez a mai zanshin....

Felhasznált irodalom:

• Erdélyi Gábor: Kendo Kata 2012. Könyvműhely
• Erdélyi Gábor: Kendo A Japán Vívás, 2009, Szerzői kiadás
• IBU Budo Series Vol.1 The History and Spirit of Budo Edited by The Budo and Sports Science Research Institute 2010
• All Japan Kendo Federation: Japanese-English Dictionary of Kendo 1996  
• Hiroshi Ozawa: Kendo The definitive guide, Kodansha International Ltd. 1997
• Inoue Yoshihiko: Kendo Kata: Essence and application, Kendo World Publications, 2003
• Sato Nariaki: The Meaning of the Rei and Kata on Kendo, 1998, Kendo Camp, Kitamoto
• Nippon Kendo Kata, Instruction Manual, All Japan Kendo Federation 2002, Satou-Inshokan Inc.  
• Kotaro Oshima, Kozo Ando: Kendo
• Nippon Budokan: Budo The Martial Ways of Japan, Nippon Budokan Foundation, 2009
• Sato Nariaki, Haga Tadatosi: Koudansha e no michi, All Japan Kendo Federation 1989
• Shigeoka Noboro: Nihon Kendo Kata, 1987