A Világbajnokságról

Pár héttel és sok-sok videó újranézését követően, válogatott tagokkal történő beszélgetések után,  és hallgatva sok kendós véleményét, gondoltam írok pár sort a VB-ről. A gondolataimat…

Háát, eljutottam oda én is, hogy ha ez így folytatódik, akkor nem akarom nézni a következő Vb-t. Nem tetszett, nagyon nem. Vitatkoztam egy magas danos barátommal, aki azt mondta, hogy ne aggódjak, hiszen a kendós világban csak a résztvevőket és egy szűk kört érdekel úgyis csak a Világbajnokság. Ebben a dologban részben vitáznék vele, de igazat is tudok adni neki. Találkoztam már olyan több olyan 8.danossal is aki tényleg azt sem tudta, hogy a VB van a kendóban, tehát egyet kell értenem, hogy sok embert nem érdekel, azonban nekünk, fontos lehet azért, mert mégis csak megmérkőzhetünk a másik ország versenyzőivel, egyfajta találkozóként is szolgál, és nem utolsó sorban a Szövetségünk ezért támogatást kaphat az államtól. 

Mielőtt bárki is a nyakamnak esik, nem leszólni szeretném az ott vívó versenyzőket, csak egyfajta kritikát fogalmazok meg, egy tükröt tartanék feléjük. Tisztában vagyok, hogy nem az én cikkem lesz az ami hatással lesz a következő Vb-n vívó versenyzőkre, de remélem másfajta vívásokat fogna bemutatni. Szeretném leszögezni, hogy azt mindenképp úgy gondolom, remélem, hogy minden ország biztosan a legerősebb csapatával állt ki. A japán csapat tagjai is biztosan a jelenlegi legjobb versenyzők a szigetországban. Nem a technikai felkészültségi szintejeiket akarom kritizálni! Kérem, mindenki ennek függvényébe olvassa soraimat. 

1994-ben Párizsban voltam először a magyar csapat tagjaként világbajnokságon, és itt láttam először a japán csapatot is élőben vívni. Egészen a novarrai Vb-ig részese voltam, versenyzőként vagy edzőként a világbajnokságoknak. Tagja voltam a Kyotói VB-n aranyat nyert csapatnak és edzője voltam a novarrában bronzérmet szerzett válogatottnak, így mondhatni elég jó rálátásom van a világbajnokságokról. A régebbi japán csapatokat ha összehasonlítom az utóbbi és a három évvel ezelőtti csapat tagjaival, akkor több különbséget is látunk. Sajnos ezek a különbségek az én véleményem szerint, nem biztos, hogy a kendo helyes fejlődése irányába mutatnak. A következő dolgokra gondolok:

• régebben a japán csapatban olyan vívók is helyet kaptak, akik igazi nagy egyéniségek voltak és ma is azok a kendós világban. Például: Ishida Toshiya, Miyazaki Masahiro, Eiga Naoki, Shoji Teramoto, Makita Minoru…stb A mostani csapatból hiányolom az ilyen kategóriájú vívókat. Ne értsen senki félre, a mostani csapatot is nagyon képzett, magas színtű vívóknak gondolom, de semmi különleges, egyedi nincs bennük. Ugyanúgy vívnak, ugyanúgy mozognak és a vívásukat nézve az jut az eszembe, hogy nem a győzelem megszerzése, az ippon szerzés as elsődleges hanem az, hogy nehogy kapjanak…
• a másik amiben szerintem éppen példát kellene mutatnia a Japán csapatnak, az a Reiho, a viselkedés. Anno amikor elkezdtem kendózni folyamatosan azt hallottam a mestereimtől, hogy a “viselkedés” mennyire fontos. Később amikor versenyezni kezdtem meg kellett tanulnom a kendo versenyeken használatos viselkedési formákat. Például a helyes meghajlás, csapatversenyek alatt seizában, csendben ülni amikor a csapattársam vív, azt, hogy véleménynilvánítás csak tapssal lehetséges, nem kiabálok be még edzőként sem a versenyzőmnek…stb. Igaz némelyik dolog teljesen természetes egy sportversenyen, de hát mindig azt szajkózzuk, hogy annak ellenére, hogy a verseny a sportok jellemzője, a kendo nem sport. Itt nem úgy viselkedünk. Háát, a mostani VB-n pont a japán csapat nem mutatta meg mi is az a korrekt”viselkedés, attitűd” a verseny folyamán. Kiabáltak, ugráltak a seizából, az edzők is és a versenyzők is…Miért? A japán bajnokságon miért tudják ezeket a dolgokat helyenes végrehajtani, és itt miért nem? Így milyen példát mutatnak a többi országnak?
• Azt gondolom, hogy ha egyenként megnézzük a japán csapat tagjainak kendó tudását, akkor másképp is tudnak kendózni, nagyon erősen és hatékonyan. Nem tudom miért kellett átvenni ez ta birkozós stílust. Tényleg hiszem, hogy a saját, igazi kendójukkal is le tudták volna győzni a korei csapatot. A februári bíró szemináriumon Koda mester 8.dan, a Tsukuba egyetem tanára mondta, hogy a kendós kendózzon, ne bírkozzon. Teljesen egyetértek vele, ha dobálni akarom a másikat judozni megyek, ha bírkózni akkor sumozni. Itt vívjanak a kendósok, ne verekedjenek, mint a MMA-ban szokás. Értem, hogy nagy rajtuk a nyomás, nyerni kell…stb, de könyörgök, ők profi kendósok, mutassák meg már azt ami pont jellemzi, jellemezné a japán kendót!

Nem akarok nagyon belemenni a bírók kivesézésébe, de a döntőről, igen is kell beszélni. Miért hagyták a bírók ezt a fajta verekedés elharapozását? Ha közbeléptek volna, más lett volna a végeredmény? Szerintem nem, mert a japánok erősebbek voltak, ez az ami nem kérdés. 

Összességében, szerintem a VB vívások kezdenek elmenni a “verekedős”, erő kendó irányába. Remélem változni fog és újra a kendó versenyeken a vívásé, a technikáké lesz a fő hangsúly, nem az erőn. Bízom abban, hogy a kendóban a sport rész, a versenyzés, csak egy eszköz lesz ahhoz, hogy fejlesszük a kendónkat, és remélem a japán versenyzőknek lesz annyi belső erejük, tartásuk, hog  megmutassák a világnak, mi is az a japán kendó és újra egyéniségekké válnak és a kendo a minőségi vívások irányába fog újra elindulni.