Shinai

Egy idős távol-keleti bölcstől kérdezték egyszer, hogy a bambusz valójában fű-e, vagy fa? Ő ezt felelte: "A bambusz olyan fű, ami fává is tud nőni.”

A shinai a japán kard modellje, amit a kendo edzéseken és versenyeken használnak. A shinait általában bambuszból készítik vagy szintetikus anyagból, ami úgy viselkedik, mint a bambusz. A szerkezete, hossza, súlya és egyéb adatai és a tsuba helyzete is szabályozva van. A shinai négy részből áll össze és az egyik végén, belül egy kis fém darab (chigiri), kívül három bőr szerelék, a markolaton a tsukagawa, a másik végén, a kard hegyén a sakigawa, az első egyharmadnál a nakayui (vagy nakajime) tartja össze. A tsukagawát és a sakigawát a curuval, egy erős húrral kötik össze. Ez jelképezi a kard fokát. A shinai érvényes vágórésze a kard, él oldalának első egyharmad része. Ezt hívjuk datotsubunak. A tsukagawa hossza fontos dolog kardunkon. Igazából a vívóknak kialakul, hogy milyen hosszúságú az ideális hossz. Ez összefüggésben van a vívók habitusával, stílusával. Pl.: kicsit hosszabb tsukagawával könnyebb oji-wazákat végrehajtani, vagy jodan technikákat használni.

A teljes hossz és a súly adatait a teljesen felszerelt shinainál kell mérni a tsuba nélkül. A shinai átmérőjét a sakigawánál kell mérni. A tsuba bőrből vagy szintetikus anyagból készül, maximum 9 cm átmérőjű lehet, és rögzíteni kell a shinain. A kereskedelemben sokféle shinait lehet vásárolni. A kötelező adatokon kívül mindenki a saját ízlésének megfelelő kardot tud vásárolni. Máshol helyezkedik el a kard súlypontja, más az alakja… stb. Igazából mindenki olyan kardot használjon, ami neki egyénileg a legjobban kézhez álló legyen. A saját shinainkat úgy kell használni, mint ha a karunk meghosszabbítása lenne. 

A shinainkat a vásárláskor különböző számok alapján vesszük meg, pl. 34-36-38 vagy 39-es. Mit is jelent ez a szám? Tradicionális japán hosszmértékegységek a shaku, sun és a bu. Egy shaku az tíz sun. Egy sun az tíz buval egyenlő. Egy bu pedig az SI mértékegységrendszerben 3,03022 mm-nek felel meg. Ezeket a mértékegységeket használjuk a tradicionális eszközök, pl. kardok, fegyverek vásárlásakor is. Tehát amikor egy 39-es shinait vásárolunk akkor igazából egy 3 shaku 9 sun hosszú shinait veszünk. 

Amikor shinait vásárolunk, akkor számos olyan japán szóval találkozunk, amit értenünk kell, ahhoz, hogy a számunkra megfelelő kardot tudjuk kiválasztani. Az alap általánosan használt shinai világos natúr bambusz színű. Azonban ha Ibushi (dark) shinait kínálnak nekünk, az a füstölt vagy mélyen füstölt, sötét barna kardot jelenti. Hasegawa shinai, egy kompozitból készült shinai. Műanyag bevonatban egy szénszálas, rétegelt lemezből készült. A Hasegawa annak a cégnek a neve, akik gyártják ezt a típust. Ők kétféle formában gyártanak kardot, dobarist és CF jelzéssel chokuto típust. 

A kardoknak három alaptípusa van:

1. A dobari shinai, aminek a markolat feletti része szélesebb, súlypontja is általában ezen a részen található. 
2. Koto vagy chokuto típusnak nevezzük azt, amelyik kard végig egyforma vastagságú, egyenes élű. Súlypontja lehet a markolat közelében de a kard vége felé is elhelyezkedhet. 
3. Jissengata típusú, az aminek a kenszen lévő végénél karcsúsodik a kard formája. 

A bambusz mintegy ezer fajából Délkelet-Ázsiában többet sokoldalúan hasznosítanak: házakat, állványokat, kerítést, vízvezetéket, bútort, edényeket, függönyt, szőnyeget, hangszereket, harci-, vadász- és horgászeszközöket, papírt stb. készítenek belőlük. 

“A mérsékelt övi bambuszoknak fejlett földalatti szárrendszere van, ezekből fejlődnek ki a gyökerek és az új hajtások. Minél fejlettebb a földalatti rizómaállomány, annál erősebb szárakat hoz a telep. Frissen telepített bambuszunk a körülményektől függően (víz, tápanyag, jó talajszerkezet, gyommentesség) 6-12 év alatt éri el az adott fajra, vagy fajtára jellemző legnagyobb méretét. Az új hajtások általában tavasz végén, nyár elején jelennek meg, és néhány hét alatt elérik teljes magasságukat, azután már csak lombosodnak. Egy-egy szár 5-6 évig él, eközben egyre szilárdabb lesz.” 

A kendósoknál örök kérdés, hogy meddig fogja bírni a bambuszkardunk a gyakorlást. Valljuk be elég nagy igénybevételnek tesszük is ki. 

Kardunk egyik nagy ellensége a fizikai igénybevétel, vágások a másik kardra, a sisak fém részére…stb. a másik a bambusz kiszáradása. Az elsőt nem nagyon tudjuk csökkenteni, hiszen edzésen gyakorolni kell. 

A másiknál mit is tudunk tenni? Minél szárazabb, kisebb a nedvességtartalma a bambusznak, annál inkább hajlamos a törésre. A hazánkban található éghajlat nem annyira nedves, mint Japánban, ezért ez a természetes folyamat hamarabb fog lejátszódni. Ezt a jelenséget egyensúlyi fanedvességnek nevezzük. Ez azt jelenti, hogy a bambusz a kivágását követően elkezd veszíteni nedvességtartalmából és folyamatosan csökken, mindaddig, amig be nem áll a körülötte lévő levegő nedvességrtartalmára. Amikor beáll ez az érték, ezt nevezzük egyensúlyi fanedvességnek. Ez a jelenség nem 1-2 perc vagy óra alatt játszódik le, de belátható időn belül elérjük ezt a határt. Ez a nedvességtartalom nyáron alacsonyabb, télen magasabb, de még mindig alacsonyabb, mint Japánban. 

Számos trükköt találtak már ki a magyar kendósok erre a jelenségre. A leggyakrabban hallott technika az, hogy olajozzák a kardot. A fafélék esetében az olajozás eltömíti a sejteket. A fákban kétféle víz található, a szabadvíz és a kötött víz. A szabad víz, amit a növény szállít, a kötött víz a sejtekben van. Amikor a nedvességtartalma csökken, akkor elsőnek a szabadvízet, majd a kötött vízet adja le a növény. Amikor ezek a nedvességek eltávoznak a szállítószövetekben és a sejtekben üres hely van. Ezeket lehet kitölteni az olajjal. Viszont ilyenkor ha kitöltjük a szabad helyeket, akkor megakadályozzuk azt is, hogy nedvességet vegyen fel, tehát a már száradt kardunkban a nedvességtartalmat nem tudjuk megnövelni. Így ezt  a módszer véleményem szerint nem megfelelő. A másik ok, amiért nem javaslom, az pedig, hogy a kardunknak ilyenkor megváltozik a súlypontja, súlyelosztása is, tehát a megvásárolt kardunk más lesz. 

Nedvesíteni sem szerencsés a már száraz kardot, mert ugyan felveszi a nedvességet, de amikor újra leadja, megint felveszi, akkor hajszálrepedések keletkezhetnek és ez megint a kardunk tönkremenetelét segíti elő. 

Javaslatom az, hogy ha tehetjük, akkor tartsuk mindig magasabb páratartalmú helyen, például a fürdőszobában, mert ott ha fürdik a család elég magas a nedvességtartalom és ha állandóan ott van a kard, akkor megőrizheti a magasabb nedvességrtartalmat. Természetesen ne a radiátor mellett, hiszen, akkor pont az ellenkezőjét érjük el. Ezzel a módszerrel talán kicsit növelni tudjuk kardunk élettartamát, annélkül, hogy valami változást érnénk el rajta. 

Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy a kereskedelemben elég nehéz olyan shinait vásárolni, ami megfelelő nedvességtartalommal van, hiszen Japánban elkészítik a kardot, az ottani kereskedő megvásárolja, tárolja, megrendelik Európába, és a legolcsób szállítások nem a légipostán gyorsan érkeznek, hanem egy kis hajókázást követően érkeznek meg, majd itt is tárolják őket, és ez a procedúra sajnos nem éppen kedvező a bambusz élettartamára. 

Ha már a kardunk elkezd szálkásodni, sérülni, akkor viszont gondosan kell javítani. Természetesen a fő szempont a kendózók biztonága. A rostok elvágásától tartózkodni kell, hiszen akkor visszafordíthatatlan sérülést okozunk. Amikor reszelővel vagy csiszolóval javítunk figyeljünk erre. A shinainkon több alkatrészt találunk, amik bőrből készülnek. Ügyelni kell ezek épségére is. Igazából ezeket nem nagyon tudjuk javítani. Ha elhasználódnak cserélni kell őket. Az elzsírosodott tsukagawát néhány alkalommal szappanos körömkefés mosással, felújíthatjuk. Ez azért lehet fontos mert az így karbantartott markolat kevésbé csúszik ki a kezünkből víváskor.

Edzések közben is, versenyeken is mindig figyeljünk kardunk épségére. A bambusz részek ne legyenek töröttek, szálkásak, a bőrök ne legyenek lyukasak, és a tsuru legyen mindig feszes.

Kardunk vásárlásakor néhány dolgot elvégezhetünk rajta. Ellenőrizni kell a bőrök feszességét, főleg az első edzések során, hiszen ilyenkor megnyúlnak. A bambusz szálaknak van egy kis éle. Ezt az élt egy kis hengeres fémdarabbal lekerekíthetjük, ezáltal kicsit hosszabb életű lesz a kardunk. Ha nagyon jó minőségű kardot veszünk, akkor ezt már a készítő elvégezte. 

Végén csak azt javasolom, hogy kezdőként próbáljátok ki mindegyik típusú kardot, és eldönthetitek, hogy melyik típus lesz a kedvencetek. A lényeg, hogy kényelmesen tudjatok vele vívni. Eszembe jut Oka Kenjiro hansi 8.danos mesterem egyik mondata, amikor a shinairól beszélt nekem, azt mondta, hogy mindegy milyen shinait választunk, a mester mindegyikkel ugyanúgy tud vívni! :-) 

Itto	Nem	37	38	39
hossz	Férfi/női	Max. 114 cm	Max. 117cm	Max. 120 cm
súly	Férfi	Min 440 gramm	Min 480 gramm	Min 510 gramm
	női	Min 400 gramm	Min 420 gramm	Min 440 gramm
	Férfi	Min 25mm	Min 26 mm	Min 26 mm
átmérő	Női	Min 24mm	Min 25 mm	Min 25 mm

Nito	Nem	18 év	18 év Felett
		daito	shoto
hossz	Férfi/női	Max 114 cm	Max 62cm
súly	Férfi	Min 440 gramm	280 és 300 gramm között
	Női	Min 400 gramm	250 és 280 gramm között
	Férfi	Min 25 mm	Min 24 mm
átmérő	Női	Min 24 mm	Min 24 mm

A shinai részei

Kensen: a kard hegye

Sakigawa: a kard végén lévő bőr

Monouchi: vágóél

Datotsubu: a kensen és a naka-yui közötti rész, ezt a részt használjuk vágásra

Naka-yui: az a bőr, ami a kard első egyharmadához van kötve

Tsuru: a feszítő kötél

Tsuba: markolatvédő

Tsuba dome: markolatvédő rögzítője

Tsuka: markolat

Tsukagashira: a markolat vége