Tegnap részt vettem a Budapest Keikon. A mostani azért volt különleges számomra, mert egy hosszabb kihagyás után kendózhattam először. Volt egy műtétem és többek között ezért nem edzettem az elmúlt időszakban.
Izgatottan készültem erre az edzésre. A műtét után már fittnek éreztem magam, de ezt pár perc után már másképp fogalmaztam meg. Igaz már lassan elmondhatom, hogy rutinos visszatérő vagyok, hiszen többször voltam már ilyen helyzetben. Nem tudom a társaim mit éreztek ebből akikkel együtt vívhattam, remélem minél kevesebbet. Próbáltam alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, remélem sikerült. Szerettem volna a megfelelő időben támadni és összeszedett mozgást mutatni.
Az ember életében sokszor van olyan, hogy fizikai állapota változik, és ehhez meg kell tanulni alkalmazkodni. Ha ez sikerül, akkor mindig tudunk majd jól vívni.
A Budapest Keikót azért is szeretem, mert sok különféle vívó jön el és kíváló alkalom a gyakorlásra.
Budapesten jelenleg négy klub működik és ez az esemény nagyon jó gyakorlás, arra, hogy együtt is vívhassanak azok, akik a mindennapokban külön edzenek. Ez az esemény a vívásról szól, és mindenkinek a saját kendójának fejlesztéséről. Ilyen alkalmak csak a versenyek végén lévő jigeikonál van csak. Úgy gondolom, hogy manapság, amikor nagyon kevesen kendóznak az országban, akkor nagyon is szükség van ilyen alkalmakra. Remélem, ezen elgondolkoznak az aktív kendósok és belátják, hogy nélkülözhetetlen mindenki számára.
Legközelebb találkozzunk a márciusi Keikon!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése