Gondolatok a kendo fejlesztésére...

Gondolatok a kendo fejlesztésére….

A világban, ha megkérdezzük a kendósokat, számos ok van, hogy ki miért is kezdett el kendóval foglalkozni. Amikor valaki eldönti, hogy kendózni szeretne, elmegy a helyi kendo dojoba és ott megkezdheti a gyakorlást. Ideális esetben, napról napra, hónapról hónapra, évről évre fejlődik, fejleszti magát, mestere, társai segítségével. Sajnos azonban nem mindenhol adottak a tökéletes feltételek ahhoz, hogy bárhol is legyünk a világban, jó mesterrel gyakorolhassunk. Itt nem az emberi oldalt értem, hanem a kendó minőségét, a kendo tudását.

A legideálisabb feltételek Japánban adottak. Vegyünk egy japán kisgyereket és kísérjük végig kendós pályafutását. Japánban az általános iskolától kezdve, ahogy halad előre tanulmányaival, végig tud kendózni az iskolákban, az egyetemet is beleértve. Sok iskolába, munkahelyre a tanulmányi eredmények mellett a kendóval is be lehet kerülni, így számos iskola, válogatott kendo csapattal rendelkezik. Az iskolai klubok mellett vannak még a városi kendo klubok, különböző cégek kendo klubjai is. Számos állami szervezet is rendelkezik saját kendo klubbal, így a rendőrség, a posta, a katonaságnak is híres, erős kendósaik vannak. Akik nem hivatásszerűen kendóznak, azok járnak a városi klubokban, ahol sok helyen szintén 7-8. danos mesterektől tanulhatnak.

A világ más táján, Európában, Amerikában más a helyzet. Sok országban csak pár helyen tudunk kendózni. Magyarországon is kevés olyan megye van, ahol két-három helyen lehet dojot találni. Itt, ha kezdőként szeretnénk kendóval foglalkozni, és sikerül a közelünkben edzőtermet találni, akkor még hátravan az a kérdés, hogy a hét melyik napján tudunk kendózni, mikor van erre lehetőség, amit persze szintén nehéz egyeztetni a munkával, családdal, tanulással.

Ilyenkor jön a kérdés, hogy akkor mit tegyünk, hogyan lehet belőlünk is jó kendós, hogyan tudjuk fejleszteni magunkat… stb.

Első kérdés a mester kérdése. Ami nagy különbség az a mester kiválasztásának módszere. Míg Japánban körbenézve a dojok között kiválaszthatjuk, hogy melyik az a mester, akitől tanulni szeretnénk, addig a többi országban, el kell fogadnunk azt, aki a helyi dojot vezeti. Bízni kell benne, hogy az itteni mester a helyes utat tanítja nekünk. A világon, sok helyen a kendo történelme pár 10 vagy 20 évet ölel fel, így a mesterek is kisebb tapasztalattal rendelkeznek. Ezért fontos, hogy a saját klubunk mestere kivételével, más mesterekkel is találkozzunk, gyakoroljunk. Nem jelenti azt, hogy kapkodjunk mindenfele, de ismerkedjünk velük, nézzük meg, hogyan kendóznak, mit tanítanak, és ami számunkra fontos azt tanuljuk meg tőlük is. Természetesen, ha olyan helyen kendózunk, ahol frissen alakult a kendo klub és nem volt, nincsen magas fokozatú kendós, akkor ott még fontosabb, hogy elutazzunk olyan edzőtermekbe, ahol adottak a feltételek vagy meghívjunk más klubból mestereket, oktatókat.

Japánban jók a feltételek az edzőtermekben, mert a dojoknak nagy taglétszáma van, vagy ha szeretnénk, akkor eljutva egy másik edzőterembe, számos különböző stílusú kendóssal találkozhatunk, gyakorolhatunk, vívhatunk együtt. Itthon, más a helyzet, mert a kluboknak viszonylag csekély taglétszáma van. Sokszor adódik az a helyzet, hogy szinte már előre tudjuk, hogy fog a csapattársunk reagálni, hiszen kiismertük egymást. Ahhoz, hogy ne megszokásból vívjunk, szükség van arra, hogy másokkal is gyakoroljunk. Ezért is fontos az, hogy néha elutazzunk másik dojoba, hogy tanulhassunk magasabb fokozatú mestertől. Ilyen kiváló lehetőségek az edzőtáborok, versenyek, a versenyek utáni vívások is. A módszer nem ismeretlen, a kendo kialakulásának történelmekor, régi szamurájok is alkalmazták a tanulásnak ezt a módját. Ezt hívják Musha Shugyo-nak. Az Edo korra (1603-1868) tehető a kialakulása, amikor a különböző harcművészetet gyakorlók utazgattak körbe az országukban, azért, hogy fejlesszék technikájukat, felkészültségüket.

Tehát látható, hogy fontosak az edzőtáborok, az olyan edzőtáborok, ahol nem csak a saját klubunk tagjai vesznek részt, hanem más klubok tagjai is. Még szerencsésebb esetben ezek nemzetközi táborok.

Ezért csodálkozok azon, hogy sokan nem élnek ezekkel, a lehetőségekkel! Sajnos Magyarországon is találkoztam pár olyan, magát kendo tanárnak nevező kendóssal, aki nem örül neki ha a tanítványa mástól is meghallgatnak tanítást, holott ő is épp így fejlesztette kendo tudását egész életében. Sajnálom, hogy így kezdenek el gondolkozni néhányan. Nem őket, hanem a “tanítványaikat” sajnálom, hiszen pont tőlük vonja meg a kendo megismerésének lehetőségét. Jobb esetben néhány hónap vagy év után a tanítvány rájön erre a hibára, rossz esetben abbahagyja a kendót. Nem azt szeretném ezzel sugallni, hogy ne tanítsa a saját nézőpontjait, hanem csak azt, hagyja, hogy a tanítványai is nyitott szemmel járhassanak a világban és tapasztalhassanak más stílust és másfajta vívást is. Legkésőbb egy versenyen vagy kyu- danvizsgán lesz ilyen tapasztalatuk és akkor már lehet késő lesz. Hiszen az önző öncélú tanításnak nincs semmi értelme és nem is egyezik a budo filozófiájával és tradíciójával. Ez egy profit oriental versenysport istálló hozzáállása, gyerünk menjünk és győzzük le az ellenséges klubbot a saját titkos taktikánkkal….

Nem értem azt sem, hogy ha valaki elutazik egy versenyre, miért megy haza akkor, amikor kiesik a versenyből! Miért nem marad ott végignézni, megadni a tiszteletet a többieknek, akik még versenyben vannak, és megadni a tiszteletet a győztesnek, és nem utolsó sorban tanulni!!! a vívásokból, és a verseny utáni jigeikoból. Azt a napot úgyis arra szánta, hogy kendózon, és akkor is hazament volna abban az időben, ha továbbjutott volna, otthagyva a versenyt? Esetleg a döntője előtt elment volna, mert más programja van? Kyu vagy Dan vizsgáról lelépne a vizsgagyakorlat bemutatása előtt, mert sokan vannak és csak pár órával később, tud vizsgázni? Ugye nem. Aki igazán tudja, hogy ezek a vívások elengedhetetlenek a fejlődése szempontjából azok ott maradnak és vívnak, tanulnak, fejlődnek.

Másik módszer, amivel fejleszteni tudjuk magunkat, az a szakirodalom olvasása. Igaz magyarul nem sok könyvet találhatunk, de az angol vagy német nyelvű irodalom már jelentős. Szerencsére folyamatosan növekszik az elérhető irodalom tára.

Megemlíteném még a videó nézést. Kétféle videózást különböztessünk meg, az egyik, amikor mások videóját nézzük, a másik, amikor a saját videónkat nézzük. Mások videójából megfigyelhetjük, az ippon szerzésének időzítését, a találatok előkészítését, a jó vívók lábmunkáját, esetleg a technikáik kivitelezését. A magunk videójának visszanézése azért fontos, mert belülről szinte biztos, hogy másként érezzük mozgásunkat és ez egyfajta visszacsatolást is jelenthet, felfedezhetjük hibáinkat, és jobban megérthetjük azt, hogy miről beszélt a mester, akkor, amikor éppen tanácsot adott. Ezért ez a módszer is a vizsgára készüléshez elengedhetetlen.

A fejlesztéshez tartozik még a tachiai, azaz a bemutató vívás gyakorlása. Lehetőleg magas fokozatú mester előtt tegyük, aki tanácsaival rögtön segítségünkre lehet. Magyarországon erre kíváló példa az Ota Masataka mester által vezetett Shogai tábor, minden évben.

Végül, de nem utolsó sorban, ne felejtsük el a saját dojonkban, edzeni, gyakorolni minél többet. Írhattam volna azt is, hogy ez az első dolog, hiszen gyakorlás nélkül nem fog menni az előzö dolgok egyike sem.

A kendónak van egy része, ami arról szól, hogy vizsgákon bemutassuk tudásunkat, bizonyítva magunknak, hogy sikerült eljutnunk a következő szintre. A kezdők a kyu vizsgákon, a haladók a dan vizsgákon bizonyíthatnak.

A kyu és dan vizsgák mindenkinek izgalmat jelentenek, fokozattól függetlenül. Mindegy, hogy a élet milyen területéről beszélünk is, vizsgadrukk létezik. Igaz, ennek mértéke egyénenként változó és az idő múlásával ennek hatásai kezelhetőbbé válnak, de ettől függetlenül léteznek.

Sokszor hallom vizsgákon, hogy miért nem sikerült, amikor én annyiszor eltaláltam a másikat, jobban támadtam, mégis megbuktam…stb, kérdéseket, és keressük a válaszokat. Meg kell érteni, hogy a vizsgán nem a mennyiség, hanem a minőség lényeges. A minőségre kell törekednünk, hiszen a vizsgáztatók is a minőséget keresik a vívásunkban. Igaz, véleményem szerint amúgy is, a napi gyakorlás során is a kendonk minőségének fejlesztése a lényeg, vizsgától függetlenül. A dan fokozat egyfajta tapasztalat. Tudás és tapasztalat. A dan fokozat a kendo kúlturában az oktatók fokozata. Minél jobban érti a kendót, annál magasabb fokozatot birtokol, viszont ez feltételezi azt is, hogy átadni is tudja a tudását, tud tanítani. Versenyen egy megközelítés szerint a mennyiség a lényeges, több ippont kell szereznünk a győzelem eléréséhez, de vizsgán az ippon minőségén van a hangsúly. Nézzük meg, hogy mit is értünk a kendo minőségén?

A kendo szellemi részének gyakorlásának hosszú tradíciója van a Japán Kultúrában. Ez azt jelenti, hogy a kendónak nem csak a fizikai erő fejlesztése a célja, hanem egy másik oldala is előtérbe kerül. Ez pedig a pszichikai fejlesztés. Ez az amiért a kendo egyfajta út, és végig tud minket kísérni egész életünkben. A kendo értelmezése bonyolultabb, mint egy leírt törvény. A kendót három részre bonthajuk:

1.        A test útja, ami megmutatja, hogy miként hordjuk kardunkat, miként használjuk a távolságokat…stb.
2.                  A kard útja, ami megmutatja, hogy hogyan hajtsuk verge a különböző vágásokat, a megfelelő támadások kivitelezését…stb.
3.                  A szellem útja, ami megmutatja az igazi szellemi ráhangolódást, a szellemi készenlétet.[1]
4. 
   

Ebből adódóan, eltérő lehet, hogy ki miért is kendózik. Igen, erre a kérdésre rengeteg válasz lehetséges. Van aki a mozgás miatt, van aki szeret versenyezni, van akit a japán kultúra vonz, és vannak akik ezeken átlépve a kendo mind teljesebb elsajátítását tűzik ki céljuknak és a minőségüket szeretnék fejleszteni. Természetesen, az előzleg leírtak is mérföldkövei lehetnek ennek az útnak, de csak akkor ha a minőség fejlesztése is követi például a fizikai aktiviást.

Leegyszerűsítve, a kendo egy modern sport, ahol bambusz karddal szeretnénk egymást eltalálni. Elsőre, ez jön le egy hozzá nem értő személynek, amikor meglátja a kendót. Azonban ha megvizsgáljuk, hogy hogyan is vívnak a magas fokozatú kendósok, látszik, hogy megtöltik ezt a mozgást szellemi tartalommal, az úgynevezett szamuráj szellemmel, és ebben a pillanatban értelmezhetővé lesz a mozgásuk, vívásuk. A régi vívásokban a győzelem a túlélést, míg a vereség a halált jelentette. Ha hibáztunk az életünkkel fizettünk érte, ezért lényeges volt a helyes és biztonságos, életképes technikák elsajátítása. Ha a mostani vívásunkban ezt szem előtt tartjuk, akkor egyből más minőségben fogunk vívni. Minden egyes technika, vágás végrehajtásánál edzésünkön is, arra kell gondolni, hogy ez az egy esély van az életünk megóvására, nincs második lehetőség. A kendót úgy kell felfogni, hogy nem olyan dolog, amit már ismerünk, de egy olyan dolog, amit élvezetes lesz elsajátítani. A magyar nyelvben ha lemegyünk a dojoba, és ott kendózni kezdünk, akkor azt mondjuk, hogy edzünk. Edzőterembe megyünk, edzeni. A japán nyelvben a fizikai aktivitásra két szót használunk. Amikor sportként végzünk valamit, azt az edzés szóval mondjuk, amikor viszont a Budo-t gyakoroljuk, akkor a gyakorlás (renshu) szót használjuk. Nem tréningezünk, hanem gyakorlunk, tanulunk. Ez is a sport és a budo különbségére utal. Ez jellemzi a vizsgát is, a vizsgára készülést, nem sportként, hanem budoként nézzünk rá, hiszen sport szemszögből nincs értelme olyannak, ahol nem a győzelem-vereség számít………

Kendósként kötelességemnek érzem, hogy folyamatosan fejlesszem a tudásomat. Kötelesség, hiszen ezzel tiszteleghetek Mestereim, Tanítványaim és a Társaim felé, akikkel együtt gyakorolunk nap mint nap. Ezen elgondolás alapján nem tudok azonosulni azon kijelentésekkel, hogy nehéz fejlesztenem a kendómat, mert én most tanítással foglalkozom…Ennél könnyebb dolog nincs a világon…Tanítani csak akkor és úgy tudok, ha én is fejlesztem magamat, a tudásom szintjét. Tanulhatok, fejlődhetek a tanításból. Ez nem lehetőség, hanem kötelesség! Tudom ez nem egyszerű, nagyon fáradtságos, de KÖTELEZŐ, kedves kendós társaim!

---

[1] Hiroshi Ozawa: Kendo the definitive guide, VIII.1.