Ugrás a fő tartalomra

Kirikaeshi

A kirikaeshi a kendo egyik legfontosabb gyakorlata. Szinte az összes alapmozgást tartalmazza. Kiváló gyakorlat mind a kezdők, mind a haladók részére. 
Rögtön az elején szeretnék tisztázni egy félreértést ezzel a gyakorlattal kapcsolatban. Ez nem a bemelegítésünket szolgálja, hanem az egyik alapgyakorlat a kendóban. Sok dojoban azt tapasztalom, hogy az edzés kezdetén bemelegítésnek használják. “Csinálj pár kirikaeshit bemelegtésnek…”. Ez teljesen helytelen. A gyakorlat pont azt  a célt veszíti így el, amit szolgálnia kellene. Fejleszteni az alapokat. 

„Kirikaeshi juttoku”, ez azt jelenti: „kirikaeshi tíz előnyt hordoz”. 
Már a régi időkben is egy meghatározott sorrendhez tartotta magát a gyakorló, mégpedig: nagyság, erősség, gyorsaság, hajlékonyság. 
A „nagyság” jelenti a nagy technika kigyakorlását, mialatt a shinaival állandóan a fej felett kell dolgozni. „Erősségen” azt az erőt értjük, amellyel a kezek a shinait vágásnál átfogják, hogy aztán ismét rögtön lazítsanak. „Gyorsaság” a helyes mozgások gyors kigyakorlását jelenti. „Hajlékonyság” azt jelenti, hogy könnyen és fordulatosan mozogjunk. 

Kezdéskor mindjárt gyakorolhatjuk vele a helyes testtartást és a távolságot az ellenfelünktől. Csak akkor folytassuk, ha már megfelelő távolságban és testtartásban vagyunk. Erős, hatalmas, hosszú kiáltással pedig összegyűjtjük az energiánkat, így a kiait is gyakorolhatjuk vele. A hosszú, erős kiai nem csak kiáltást jelent, hanem ilyenkor a levegő kiáramlásával könnyebben ellazíthatjuk a felsőtestünket, vállainkat is. Képtelenség kifelé áramoltatni a levegőt és közben görcsösen markolni a kardot, ezáltal elérjük a gyakorlathoz szükséges ideális állapotot. A megfelelő távolság alatt az issoku-itto no maai távolságot értjük, amikor is egy fumikomival rögtön elérjük ellenfelünket. Ideális esetben nem lépünk előre, nincsen tsugi ashi, csak fumikomizunk előre. A kirikaeshi egy kötött mozgásforma, tartsuk magunkat ehhez. Az első kiait követően ne automatikusan indítsuk a vágásunkat, hanem kiait követően várjunk egy kicsit, erős semét, nyomást mutassunk, majd utána támadjunk. A kivárás csak a testre vonatkozik, a szellemünk folyamatosan nyomja az ellenfelet közben, majd robbantjuk a vágásunkat. Azonban innentől kezdve a mozgásunk folyamatos legyen. Akkor is, amikor a kilenc vágást követően hátralépünk, majd ismételjük a vágásokat. Ne álljunk meg a hátralépést követően, ne totyogjunk egyhelyben, hanem rögtön indítsuk a mozgásunkat előre. 
Az első vágás egy shomen vágás, ami a fej középpontjára történik. A testek ütközése, a taiatari után kilenc sajument, halántékra történő vágást hajtunk végre. A kilenc vágás úgy oszlik fel, hogy négyet előre lépve, ötöt pedig hátralépve kell kivitelezni, így jutva vissza a kiinduló helyzetünkbe. Az első vágástól kezdve a gyakorlatot megismételve jutunk el az utolsó vágáshoz, ami szintén egy shomen vágásból áll. Ezt az összetett gyakorlatot nevezzük kirikaeshinak, más néven uchikaeshinak. 

A shinai helyes fogása


A vágások során gyakorolni tudjuk a pontos vágást, a helyes kardhasználatot, a tenouchit, hasujit. Minden vágást nagy mozgással kell végezni. A bal kezet fej fölé kell emelni. Amikor sajument vágunk, a bal kéz a test középvonalán megy fel-le. A bal kéz a “motor” a jobb kéz a “kormány”. Vágáskor figyelni kell arra, hogy a shinai megfelelő részével (monouchi) támadjuk a megfelelő találati felületet. Ha az motodachi nem hárítana, akkor pontosan az ellenfelünk fejközépét, majd halántékát találjuk el. Ezt csak akkor tudjuk megfelelően kivitelezni, ha a shinainkat is megfelelően fogjuk, nem markoljuk. A vágások egy folyamatos mozgással történjenek, ne legyen törés a mozgásban. A helyes kirikaeshit nagy mozgással és nagy sebességgel végezzük. Viszont a pontos kivitelezés és a nagy mozgás fontosabb, mint a sebesség. Figyeljünk a gyors, folyamatos mozgásra.

Hárítás
Hárítás


Mindig nagy, hosszú lépéseket használjunk a gyakorlat során. Ezzel is gyakorolni tudjuk a lábmunkánkat. A gyakorló okuri-ashit használ, ezalatt a motodachi ayumi-ashit is használhat. A shoumen vágáskor fumikomit használunk. 

Tsuba zariai

A testütközéskor, taiatarinál figyelnünk kell a helyes kéztartásra és a megfelelő kardtartásra. A kezek csípőmagasságban találkozzanak, a kardok pedig majdnem függőleges állásban. Fontos dolog, hogy a motodachi megfelelően hárítson és taiatarinál ne lépjen hátrafele. Taiatari befejezése után menjen csak hátra. Az ütközést követően. A taiatari lényege nem az, hogy minél nagyobb erővel ütközzünk és mint egy amerikai foci játékos arrébb toljuk ellenfelünket. Ütközni kell, megfelelő technikával, hiszen ilyen szituáció a vívás során is adódhat, de a lényeg abban van, hogy olyan testtartásba kerüljünk, amiből rögtön indítani tudjuk a következő mozgásunkat, támadásunkat. Erre kell felkészülni ha taiatarival gyakoroljuk a kirikaeshit. Semmiképp se az ellenfél fejét üssük, lökjük, nem ez a cél. Ne felejtsük ez nem bírkózás vagy ökölvívás, nem is K1. Sajnos vannak akik úgy értelmezik a kirikaeshit, hogy nagyot kell lökni taiatarinál az ellenfelünkön és beleütni a fejükbe. Ők még nem értik a gyakorlás lényegét. Itt felvetődik a kérdés, hogy kell-e taiatarival gyakorolni a kirikaeshit vagy nem? Véleményem szerint, és ez a nézet szerencsére egyre jobban terjed a kendós világban, nem lényeges, pláne nem kezdő szinten. Amikor megkérdeznek, hogy miért, akkor a következő indokokat szoktam válaszként mondani:  

  • kezdőknél nehéz megtanítani azt, hogy a shomen vágást követően ne kapják le a kezüket, hanem először fejezzék be a vágást, majd utána koncentráljanak az ütközésre. Nagyon gyors gyakorláskor hajlamosak a kezdők a vágás közben már az ütközésre készülni és ez helytelen alapmozgás kialakításához vezet.
  • a kirikaeshikor folyamatosabb mozgást eredményez ha nincs taiatari
  • a men vágást könnyebben tudjuk gakorolni, igazi men vágást sikerül kivitelezni, amivel tényleg ketté tudjuk vágni ellenfelünket
  • mivel nem koncentrálunk az ütközésre, másként használjuk fizikai erőnket és ezáltal lazábbak tudunk maradni a gyakorlat alatt.
  • ha megfelelő légzéssel gyakorolunk, akkor is könnyebb először taiatari nélkül kirikaeshizni
Természetesen ha már rendelkezünk megfelelő alapokkal, akkor lehet taiatarival is gyakorolni, hiszen ekkor már tisztában vagyunk a gyakorlat elemeivel. 
A megfelelő légzés szinte elengedhetetlen dolog a kendoban. Helyes kirikaeshinál a kilenc sajument és az egy shoment egy levegővel vágjuk, tehát egy kirikaeshiban három levegőt használunk. Próbáljuk meg ezzel a légzéstechnikával gyakorolnunk kirikaeshinkat. Ha elsőre nem megy, ne aggódjunk, hanem jussunk el oda, hogy ez sikerüljön. Légzés közben lehetőleg ne kapkodjuk a levegőt, hanem úgy lélegezzünk, hogy ellenfelünk ezt ne ismerhesse ki. 
  1. levegővel: shomen-kilenc sajumen
  2. levegővel: shomen-kilenc sajumen
  3. levegővel: befejező shomen

Aki fejlődni szeretne a kendoban, annak sok helyes mozgással történő kirikaeshit kell végrehajtania. A kirikaeshinak több fajtáját is gyakorolhatjuk, változatosabbá téve a gyakorlást, és persze az sem utolsó szempont, hogy ezzel a jó gyakorlattal, többféle alapmozgást is gyakorolhatunk. Amig nem rendelkezünk stabil, megfelelő alapokkal, addig ne variáljuk kirikaeshinkat. Csak akkor kezdjük el másképp gyakorolni, amikor az alapokkal már tisztában vagyunk. Ilyenkor a gyakorlás célja lehet erősítés, technika fejlesztés. 


  • Do kirikaeshi: amikor a sajumen vágásokat kicseréljük do vagasokra. Az alapok ugyanazok, de a vágások különbözőek
  • Egylevegő kirikaeshi: amikor csak egyszer veszünk levegőt és annyit vágunk, amennyit egy levegővel képesek vagyunk. Fontos megjegyzés, hogy az utolsó menvágásnak is benne kell lenni, fejezzük be a gyakorlatot, ne dőljünk ki a sajumeneknél. 
  • Adott vágásszámú kirikaeshi: amikor előre meghatározzuk a vágások mennyiségét. Pl. 100-as kirikaeshi. Természetesen a 100-as szám ilyenkor a sajumenekre értendő, nincs benne az első és az utolsó vágás. 
  • Aikirikaeshi: egyszerre történő kirikaeshi, ami azt jelenti, hogy a sajumeneket a motodachi is végrehajtja, egyszerre a gyakorlóval. Ilyenkor a shinaik középen találkoznak. Fontos, hogy azonos sebességgel hajtsuk végre a gyakorlatot. Természetesen ilyenkor is nagy mozgással és minél gyorsabban gyakoroljunk. A motodachi magával húzni tudja a gyakorlót és ezáltal javítani a gyakorlás sebességén. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Történetem, hogy miért is nem lehetek egyelőre Kyoshi a Magyar Kendo Szövetségen keresztül

Történetem, hogy miért is nem lehetek egyelőre Kyoshi a Magyar Kendo Szövetségen keresztül Kyoshi: A Japán Kendo Szövetségnél létezik egy Shogo vizsgarendszer, amit hívjunk a könnyebb érthetőség kedvéért tanári fokozatnak a kendóban. Renshi, Kyoshi, hanshi fokozatok léteznek. Mindegyik fokozatnak megvan a maga feltételrendszere és megvan a szabály arra, hogy milyen vizsgát kell tenni ahhoz, hogy viselhessük ezt a fokozatot. Kyoshi fokozat esetében a feltételek a következőek: Kendo renshi 7 dan fokozattal kell rendelkezni, aki a 7. dant legalább két évvel ezelőtt-jelenleg 2021. november 30 előtt - szerezte meg. Kitétel az, hogy a jelentkezéshez szükséges renshi fokozatot a Japán Kendo Szövetségnél kellet megszerezni. Illetve a jelentkezéshez csatolni kell az adott ország szövetségének elnökének ajánlását, amiben igazolja, hogy az alábbi feltételeknek megfelel:  Azok, akik képzett Kendosok, akik elsajátították a Kendo Jitsugit és annak elméletét, és akik józanul élik életüket-szerintem

Mit jelent a 7.dan?

A kendónak van egy része, ami arról szól, hogy vizsgákon bemutassuk tudásunkat, bizonyítva magunknak, hogy sikerült eljutnunk a következő szintre. A kezdők a kyu vizsgákon, a haladók a dan vizsgákon bizonyíthatnak.  Sokszor hallom vizsgákon, hogy miért nem sikerült, amikor én annyiszor eltaláltam a másikat, jobban támadtam, mégis megbuktam…stb, kérdéseket, és keressük a válaszokat. Meg kell érteni, hogy a vizsgán nem a mennyiség, hanem a minőség lényeges. A minőségre kell törekednünk, hiszen a vizsgáztatók is a minőséget keresik a vívásunkban. Igaz, véleményem szerint amúgy is, a napi gyakorlás során is a kendónk minőségének fejlesztése a lényeg, vizsgától függetlenül. Ne a vizsga miatt kendózzunk, hanem azért mert szeretünk kendózni és a minőségét szeretnénk a vívásunknak fejleszteni. A dan fokozat egyfajta tapasztalat. Tudás és tapasztalat. A dan fokozat a kendo kúlturában az oktatók fokozata. Minél jobban érti a kendót, annál magasabb fokozatot birtokol, viszont ez feltételezi
Az előző blogbejegyzés margójára: Írásomnak nem volt célja az MKSZ vezetőségének rossz színben történő feltüntetése.  Amennyiben ők mégis úgy érezték, azért elnézést kérek.  Erdélyi Gábor