Kedves Magyarországi kendósok!
Egy ideje Budapesten kendózom, így még jobban rálátásom van arra, hogy milyen hétköznaponként kendózni Budapesten. Régebben vidéki kendósként, azt gondoltam, hogy milyen szerencsések azok a kendósok, akik a fővárosban kendóznak, mert igaz, hogy ezt a saját klubjukban teszik, de járhatnak más klubok edzéseire is ha akarnak és így a szerencsésebbek, akár minden nap tudnak gyakorolni. Természetesen vannak olyanok akik ezt meg is teszik. Viszont vannak olyanok, akik fújolnak, nem beszélnek más klub tagjaival, szinte ellenségnek tekintik egymást. Klubtársaiknak nem akarják megengedni, hogy máshol is edzhessenek. Bizonyos eseményeket kötelezővé tesznek, más eseményeket meg tiltanak. Ezek számomra hihetetlen, eddig elképzelhetetlen dolgok voltak. Talán összesen van pár száz kendós az országban, és akik aktívan kendóznak azok még kevesebben. Aktív alatt azokat értem, akik rendszeresen részt vesznek eseményeken. Mire jó ez a fajta viselkedés? Mire vezet ez? Jó ez valakinek vagy cak bizonyos emberkék egójának a harca?
A kendóban az alapmozgás gyakorlása mellett lényeges az, hogy sok emberrel tudjunk vívni, sok különféle vívóval tudjuk összemérni kardunkat. Ezt jelenleg Magyarországon csak akkor tudjuk megteni, ha az ilyen hülyeségeknek gátat szabunk, vagy elejét vesszük. Kérek minden nehéz egóval megáldott kendóst, gondolkozzon el ezen és oldjuk meg ezt a helyzetet. Teremtsünk egy olyan környezetet, ahol engedünk mindenkit egymással gyakorolni. Ez nem jelenti, hogy tűnjenek el a klubok, sőt épp ellenkezőleg! Működjenek a klubok, tanítsák a tagjaikat, de hagyjuk, had próbálják ki magukat más edzéseken, edzőtáborokon, eseményeken. Ez mindannyiunk érdeke! Sőt, a magyarországi kendó fejlődésének érdeke is.
Olvashattuk most Szegőfi Ákos beszámolóját japánban töltött idejéről. Még a Kokushikan egyetem diákjai is elmennek máshova kendózni, másokkal vívni. Tapasztalatot cserélnek, tanulnak.
Kérdezzétek meg az Ákost vagy a Balázst is, szerintem ők is el tudják mondani, hogy mennyire fontos magyar kendósként, hogy nyissanak a világ felé és több fele elmenjenek vívni. Biztosan be tudnak számolni pozitív tapasztalatokról.
Sajnos mindenkinek nem adatik meg eljutni Japánba, ezért nekik azt kell megtalálni, hogy Magarországon és Európában hogyan tudják ezt megtenni.
Véleményem szerint ezek a tapasztalatok elengedhetetlenek kendós fejlődésünk szempontjából. Régen a céhes iparoslegények is elmentek külföldre tanulni, hogy utána visztérve igazi mesteremberek legyenek. Tegyünk mi is így.
Sajnos eltelt egy időszak, amikor a válogatott versenyzők sem tartották ezt fontosnak. Hiába szajkóztuk nekik. Nem utaztak, nem mentek maguktól külföldre.nem értették ennek fontosságát. Szereztek eredményeket ugyan, de az ilyen tapasztalatok örökre hiányozni fognak nekik. Szerencsére a mostani csapatból vannak akiknek ez fontos, tesznek érte és ez az ő kendójukon látszódik és érezhető lesz. Őket tegyük példának a fiatalok elé.
Egyik edzés utáni sörözéskor beszélgettem egy más klubban edző kendóssal, és ő kérdezte tőlem, hogy miért nem járnak többen máshova is kendózni? Tudom ilyenkor jönnek a válaszok, idő, család, munka..stb. Nem is minden héten kellene, hanem amikor alkalom adódik rá. Ez lehet hetente, havonta vagy csak évente párszor. Akkor is például amikor a saját klubban éppen szünet van, akkor elugorhatunk a másik klub edzésére, Abe mester is eljött a Happu Fudóba edzeni a múlt héten, amikor az ő klubjában elmaradt az edzés. Tegyük meg mi is!
Tegyük meg azért is, mert olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megtehetjük itt Budapesten! Rengeteg vidéki városban, de nagyon sok európai nagyvárosban sincs lehetőség a minden napi kendózáshoz. Éljünk vele. Természetesen nem azt várom el mindenkitől, hogy minden nap edzzen, hanem arra célzok, hogy amelyik nap van időnk kendóval foglalkozni, akkor tegyük meg, éljünk a lehetőséggel, menjünk le a dojoba!
Erdélyi Gábor
kendo renshi 7.dan
Happu Fudo Kendo Klub
Megjegyzések
Megjegyzés küldése